Néhány évvel az Ellenállás után…
Rajongói, nem hivatalos fordítás, ebből semmilyen anyagi javam nem származik, az eredeti szöveg Jennifer hivatalos Wattpad oldaláról van: https://www.wattpad.com/206681644-bonus-scenes-and-extras-daemon%27s-letter-to-kat
Ezzel a rövid kis fordítással kívánok nektek kellemes ünnepeket és sikerekben gazdag boldog új évet :)
Vigyorral az arcomon nyomtam le az enter gombot, ezzel közzétéve a legújabb Szerdán szeretném posztomat a blogomon. Lecsuktam a laptopot és lustán felkeltem, kitisztítottam a fejemet. Koncentráltam, és hívtam a Forrás erejét. A laptop megremegett, egy pillanattal később a kezem legyintésére felemelkedett, átlebegett a szobán és könnyedén landolt az asztalomon.
- Király vagyok! – mormoltam.
- Az vagy!
Levegő után kaptam és felülve az ajtó felé pillantottam. A szemem összeszűkült és megragadtam egy párnát.
- Abbahagyhatnád ezt!
Lusta vigyorra húzódott az ajka. – Abbahagyni mit?
Térdre ugrottam az ágyon és hagytam, hogy a takaró leessen, hátra húztam a kezemet és felé hajítottam a párnát, olyan erősen, ahogy csak tudtam. Az úgy száguldott, mint egy lövedék.
Daemon anélkül, hogy megszakította volna velem a szemkontaktust, felemelte a kezét és könnyedén elkapta a párnát, mielőtt az találkozott volna az arcával.
- Ne utálj! – egy laza mozdulattal visszadobta a párnát az ágyra. – Legalább én egyetértek veled!
- Úgy osonsz, mint egy kibaszott ninja. – motyogtam.
Daemon kacsintott és az volt az egyetlen figyelmeztető jel. Olyan gyorsan mozdult, hogy alig láttam, ahogy átszelte a szobát. Az ágy hírtelen besüllyedt a súlya alatt, arrébb lökött és hatalmas kezével óvatosan megsimogatta az arcom. A térdével a lábaim közé tolakodott, a fejét az enyémhez hajtotta. Amikor megszólalt, meleg ajkai súrolták az enyémeket és elektromos bizsergés futott végig a testemen.
- Hey, Cica! – lehelte.
- Mi az? – súgtam.
Gyors, apró csókokat nyomott a szám sarkába.
- Mondtam már ma is, hogy milyen gyönyörű vagy?
Kuncogtam. – Igen, már mondtad. Ma reggel mielőtt Dawson letette nálunk Ashley-t.
- Oké. – és azokat az édes ajkait az enyémekhez érintette. – Mi a helyzet a ma délutánnal?
A karjára tetettem a kezem és a homlokomat rajta nyugtattam.
- Yep. Ez nagyjából akörül volt, hogy Beth és Dawson elvitte Ashley-t. De egész biztos vagyok benne, hogy te megint csak amiatt vagy boldog, hogy a testvéred képes volt rávenni Ashley-t arra, hogy A folytogatási tudását gyakorolja rajtad.
- Még mindig érzem, hogy az a kis Maki a karjaival körülfonja a nyakamat. – mondta.
Ezen felnevettem. – Kedvel téged.
- Engem mindenki kedvel, Cica. – Gyengéden megcsókolt és kezét a vállaimra csúsztatja. – És az elmúlt órában? Mondtam már azt neked az elmúlt órákban?
- Épp most mondtad.
Az ajka mosolyra húzódott és az enyém is. – Csak biztos akartam lenni benne.
Daemon abbahagyta a bolondozást és végre tényleg megcsókolt, még mindig olyan, mintha elsőnek csókolóztunk volna. Tüzes. Felperzseli a lelkem és felforrósítja a testem. Mindig úgy csókol, mintha az lenne az utolsó alkalom, hogy ebben az örömben részesüljünk. A szívverésem duplájára gyorsult, ahogy a hátamra dönt, és óvatosan fölém hajolt. A kezeimet vállai köré fonom és szorosan tartom őt. Ok nélkül összeszorul a torkom az érzelmektől és még jobban magamhoz szorítom.
- Hey, - súgta és felemelte a fejét. Azok a gyönyörű zöld szemek világító fehér fénnyel izzottak, aggodalom torzította el az arcvonásait. – Mi a baj? Történt valami? A francba, Kat. Mi folyik itt?
A mosolyom törékeny volt, ahogy az arcába néztem. – Nem történt semmi. Csak túlcsordultak az érzelmeim és én csak… Szeretlek.
Hüvelykujjával végigsimít a szám mentén. – Én is szeretlek, Kat.
Nem számít mennyi idő telt el azok után a szörnyű pillanatok után, amikor azt hittem, hogy elveszítettem őt. Sosem fogom elfelejteni azt a keserű félelmet, míg élek, bármennyi időt is tölthetünk még el együtt.
Daemon az oldalára gördült mellém és addig tekergett, amíg a karjaiba nem zárt. Felemelte a bal kezemet és a szájához húzta és végigcsókolta az ujjperceimet. A pillantásom az ujját körülfonó fehér-arany csíkra, az eljegyzési gyűrűnkre esett.
- Arra gondoltam… - kezdte.
- Oh, jajj.
- Hagyd már. – Összekulcsolt kezeinket a hasamon és felsóhajtott, mert annak ellenére, hogy lapos voltam a hátamon fekve, a hasam még mindig úgy nézett ki, mintha lenyeltem volna egy strandlabdát. – Akárhogy is, arra gondoltam, na jó igazából Archer ötlete volt.
Felhúztam a szemöldököm, mert Isten tudja csak, hogy ez hová vezethet?
- Mit gondolsz arról, hogy Dee és Archer legyenek a keresztszülők?
Nem erre számítottam, tekintve, hogy az ötlet Archer-től származott. – Luc kifog akadni ezen, ez nála becsületbeli kérdés.
Daemon felkuncogott. – Tudom. Szerintem Archer ezért is javasolta ezt.
- Ti, srácok szörnyűek vagytok! – nevettem fel.
- Igen, egy kicsit.
Felé fordítottam a fejem és azt súgtam: - Tényleg úgy gondolom, hogy ez egy remek ötlet.
- Én is. – Daemon elengedte a kezem és széttárta az ujjait a hasamon, minden este ezt csinálta. Lenyűgözte, hogy a baba úgy tűnt, mintha tudná, hogy mikor van itt a lefekvés ideje.
Felült mellettem, a kezeit gömbölyű hasamra helyezte, majd a fejét is ráhajtottam és puszit nyomott a köldököm fölé.
- Mit gondolsz? – kérdezte a hasamhoz bújva, de tudtam, hogy vigyorog. – Mit gondolsz Archer jó kereszt apukád lesz? Te döntesz Adam.
Abban a pillanatban a pici Adam úgy határozott, hogy egy kung-fu rúgást helyez el a gyomromba és apuci kezét is megrugdossa.
Daemon feje felemelkedett, a szemei pedig tágra nyílva ragyogtak. – Érezted?
- Minden egyes belső szervem érezte.
A mosolya kiszélesedett, elképesztően gyönyörű lett, a tekintete visszafordult a hasamhoz. – Ez az én fiam!
Kép forrása: http://img01.deviantart.net/0254/i/2014/249/8/f/onyx__daemon_and_katy_by_jennifermunswami-d53wiia.png
Imádom a fordításaidat!!!❤❤❤
VálaszTörlés