Daemon Kat után leskelődik a könyvtárnál
Rajongói, nem hivatalos fordítás, ebből nekem semmilyen anyagi javam nem származik, az eredeti szöveg Jennifer hivatalos Wattpad oldaláról származik: https://www.wattpad.com/206682222-bonus-scenes-and-extras-daemon-watches-kat-at
Megtudnám fojtani a húgomat.
Ötletem sincs, hogy a ’Maradjatok bent’ melyik részét nem értették Kat-tel. Amikor ezek ketten együtt vannak, a józan ész inkább leveti magát egy közeli épületről.
Ma nem maradtak otthon.
A nappali ablakából figyelem őket. Miután hazaértek a suliból, negyed órán belül kivágódott Kat-ék bejárati ajtaja, és ahogy azt vártam kisétáltak rajta, egyenesen Kat kocsijához. Dee kezei üresek, de Kat egy rakás könyvet cipel, amiket óvatosan az autó hátsó ülésére helyez. Meglepett, hogy nem behajította őket, hanem finoman tette be őket.
Kat a volán mögé, míg Dee a másik oldalra mászott be. Amint kitolattak az útra, nehezen álltam ellen a késztetésnek, hogy a fejemet ütemesen az ablaknak ütögessem, ezért eltoltam magam az üvegtől.
Kimentem és futottam a verandáról, a már halványodó délutáni napfénybe. Az autó eltűnt a látóhatárról, átszeltem az felhajtót és a fák között cikázva nyaktörő sebességgel a nyomukba eredtem. Könnyedén tartottam velük a lépést. Amikor láttam, hogy jobbra fordulnak, már tudtam, hogy a városba tartanak.
A valódi alakomba váltottam, hogy könnyebben tudjam követni őket, úgy éreztem magam, mint valami francos kukkoló, ezért is inkább a húgomat hibáztatom. Nem kellett volna nyomon követnem őket, ha a fenekükön maradtak volna, amíg a nyom elhalványul. Addig is néhány yarddal mögöttük haladtam és csak arra tudtam gondolni, hogy nem hagyhatom, hogy bárki is bántsa a testvéremet.
És…….. Kat biztonságára is ügyelnem kell.
Ez foglalja le manapság minden időmet.
Nem igazán lepett meg, amikor beálltak egy üres helyre a könyvtár parkolójába, nem messze onnan, ahol megtámadták.
Még egy arum fojtogatása sem tarthatja őt távol a hőn szeretett könyveitől. Istenem.
Lelassítottam, és egy háztömb távolságban megálltam, a legkevésbé arra volt szükségem, hogy észre vegyenek. Kiszálltak, Kat kinyitotta a hátsó ajtót és kivette a könyveket. Feltételezem, hogy csak visszahozta a könyveket közelebb sompolyogtam, miután ők bementek az épületbe.
Hogy a jó égbe tud egy lány ennyit olvasni? Már ház nagy részét is könyv oszlopok uralják, lassan nyithatna egy saját könyvtárat is. És mindehhez még hozzájönnek az iskolai olvasmányok is, el sem tudom képzelni, hogyan tud ennyit olvasni?
Kat olyan nerd..
Valamilyen oknál fogva a szám fanyar mosolyra húzódott, ahogy a könyvtár oldalához sétáltam. Előnyös helyzetemből, láthattam őket anélkül hogy megláttak volna.
A meleg tégla falhoz dőltem. Anyám,hogy most mekkora egy kukkoló vagyok. Megráztam a fejem és elővettem a telefonom. Hogy mit meg nem teszek a húgom biztonságáért. Rányomok egy appra és elindítom a Candy Crush-t.
A 852. szint rohadt nehéz.
15 perccel később meghallom Kat ugatós nevetését. A tény, hogy felismerem a nevetését, bosszússá tesz. Bezárom az appot, elteszem a telefonom a zsebembe és az épület sarka felé húzódtam. Néhány pillanattal később megláttam őket a járdán.
Megmerevedtem.
Dee körülpillantott és annak ellenére, hogy nem láthatott, tudom, hogy érezte, hogy ott vagyok. Ó,hogy mit fogok én ezért kapni tőle később, de az hogy ő és Kat sétálgatnak a városban, és utóbbi úgy néz ki mint egy rohadt villanykörte, nagyon veszélyes.
A húgom megköszörülte a torkát. – Miért vitted be azokat a könyveket a könyvtárba és tetted fel a polcokra véletlenszerűen? – Erre csak pislogtam, ’Huhh?’
Kat felnevetett, ahogy Dee-re pillantott. Most kétszer annyi könyvet cipelt, mint befelé. Hogy a pokolba tud ennyit olvasni? Ez olyan, mint valami szuper erő.
Egy kocka szuper erő.
- Ez csak valami, amit apával csináltunk, mielőtt megbetegedett. – A másik kezébe tette a könyveket. – Hitt abban hogy, a könyveket amiket a legjobban szeretünk meg kell osztani, és így mások is elolvashatják őket. Ez olyan dolog amit az után is csináltam, miután elment, de nem volt rá lehetőségem hogy újrakezdjem mióta ide költöztünk. Tudom, hogy ez hülyeség, de… de én így emlékezem meg róla. Csak ennyi kapcsolatom maradt vele.
- Ez egyáltalán nem hülyeség. Sosem szabad így gondolnod erre. – válaszolt Dee, majd rámosolygott.
Kereszteztek egy szűk utcát, ami után már nem hallottam tovább, hogy miről beszéltek. Nem is számított, mert így is felkavartak a hallottak, felidézték előttem Daw… felidézték előttem Dawson emlékét. Minden héten egy napot arra szánok, hogy a TV-ben valamilyen szellemekkel kapcsolatos film maratont nézzek, mert Dawsonnal is mindig ezt csináltuk. Persze, nem ugyan az, mint amit Kat csinál, de nagyon hasonló. Mindketten ezzel emlékezünk meg a szeretteinkről.
Teljesen megtudom érteni őt ezzel kapcsolatban, ezek a dolgok segítenek túllépni a gyászon és feldolgozni az elvesztésüket, ez az életünk szerves része.
Egész úton hazafelé és éjszaka, amikor nem tudtam aludni és a mennyezet bámulás helyett inkább járőröztem egyet odakint, végig arra gondoltam, hogy milyen furcsa is ez. Hogy Kat-ben, a kocka kis emberkében és bennem, aki egyáltalán nem vagyok sem kocka, sem kis emberke, van valami közös. Nem valami felszínes kapcsolat mint, hogy ugyan azokat a filmeket, sorozatokat szeretjük.
Nem. Ez a fajta hasonlóság nem olyan volt, amin luxen vagy ember osztozni szeretett volna, de mi osztoztunk, minden különbségünk ellenére.
És ez csak.... még igazibbá tette őt számomra.Kép forrása: http://www.madisonpubliclibrary.org/sites/default/files/general/events-and-classes/iStock_000002193842XSmall.jpg
Köszi a fordítást!��
VálaszTörlés